Hogyan hat a mozgásterápia?

A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a Pszichoterápiás Tanács által akkreditált módszer, amely a testtudati gyakorlatokat és a mozgásimprovizációban rejlő gyógyító lehetőségeket összekapcsolja a csoportterápia eszközeivel. A mozgásterápia kétféle területen hat: egyrészt, úgynevezett explicit belátás révén segít átgondolni, megérteni, megfogalmazni, hogyan is működünk, és miért úgy. Emellett a szavakkal ki nem fejezhető, testbe zárt emlékek, érzések megélése, élményszerű átdolgozása, vagyis az úgynevezett implicit tapasztalatok átformálása révén olyan módon is hat, ami a csak szóbeli terápiákból hiányzik.

Belátás és megértés

Az explicit belátás azt jelenti, hogy az ember a terapeuta értelmezései segítségével megérti, hogy miért csinálja ezt vagy azt, miért működik úgy, ahogy. Ritka esetekben ez önmagában elegendő lehet a változáshoz: az ember megérti például, hogy nagyon kritikus, domináns apja miatt fél a kudarctól; hogy teljesítményhelyzetekben mintha apja hangja szólalna meg a fejében és mondaná, hogy “úgysem fog sikerülni”. Ezt megértve talán el lehet hallgattatni a fejünkben szóló kritikus hangot. A mozgásterápia szóbeli része az explicit belátást célozza. Általában azonban az a tapasztalat, hogy a valódi változásnak az explicit belátás nem elégséges feltétele, ahhoz még valami más is szükséges.

Élmények és gyakorlás

pic 231Embertársainkhoz, saját magunkhoz és élethelyzeteinkhez való viszonyulásunk jórészt nem explicit, hanem implicit tudás, szakmai kifejezéssel ezek összességét nevezzük implicit kapcsolati tudásnak. Az implicit tudás a szavakba nem önthető, de gyakorlással elsajátítható és automatikussá váló tudások összessége (ilyen például a biciklizés, a zongorázás). Az implicit készségek berögzöttek; értelmezéssel kevéssé, inkább csak új élményekkel, gyakorlással írhatóak felül. További tulajdonsága az implicit tudásnak, hogy nehezen vagy egyáltalán nem önthető szavakba: nem azért, mert freudi értelemben elfojtjuk, hanem mert természeténél fogva nem szavakon alapul. Az implicit berögződéseket implicit élményekkel lehet felülírni, ez a szavak, magyarázkodás nélküli tapasztalás, élményszerzés van jelen a mozgásterápia mozgásos részében.

Kétféle megközelítés egyensúlya

A terápiás változáshoz mindkét megközelítésre szükség van. Ha csak explicit módon kezelünk valakit, lehet, hogy megérti, belátja, hogy nem így kellene élnie, nem kellene kerülnie a teljesítményhelyzeteket vagy éppen félnie a póktól, de mégis kerüli és mégis fél. Ha a terápia során csak implicit élmények érik a személyt, de ezek nincsenek explicit elméleti keretbe helyezve, annak az a veszélye, hogy az adott élményt nem lehet továbbvinni, hasznosítani: a kliens csodásan, felszabadultan érzi magát a terápián, vagy éppen sír egy jót, maga sem tudja, miért, de utána ugyanúgy folytatódik az élete, mint azelőtt. A mozgásterápián ezért minden alkalom szóbeli résszel kezdődik, mozgásos résszel folytatódik, és szóbeli résszel fejeződik be, így a két modalitás egyensúlyban van.

A testtudati munka szerepe

kép1A testtudati munka nem más, mint a konkrét testi érzékelésre és mozgásra irányuló figyelem, mely lehetővé teszi a test fizikai állapotváltozásainak követését. A testre irányuló fokozott figyelem sajátos módosult tudatállapotot hoz létre. Ez a fajta módosult tudatállapot segít abban, hogy elérhetővé váljanak személyiségünk mélyebb rétegei, implicit, szavakkal ki nem fejezhető élményeink. A konkrét, testi tapasztalás, azaz a testtudati munka talaján bontakoznak ki az átdolgozandó lélektani tartalmak. A meddőség szakaszai során gyakran dühösek leszünk testünkre vagy igyekszünk az egészségügyi beavatkozások kapcsán tárgyként, gépezetként kezelni azt  – a testtudati munka a megváltozott testkép helyreállításában is segít. Módszerünk többek között abban különbözik más táncterápiás és művészetterápiás módszerektől, hogy a testtudati munkára kifejezetten nagy hangsúlyt fektet.

A csoport szerepe

kép3Az ember társas lény, ösztönösen szüksége van arra, hogy csoporthoz tartozzon, és személyes fejlődése is csak ilyen közegben valósulhat meg. Egy összetartozó csoport minden tagja az elfogadás érzését éli meg. A csoportterápiák számos előnnyel rendelkeznek az egyéni terápiákhoz képest: a csoportterápia úgynevezett nem specifikus hatótényezői minden csoportos módszer esetén segítik a terápiás folyamatot. Ilyen hatótényező például az egyetemesség: a csoporttagok megosztják tapasztalataikat, érzéseiket, ezáltal felismerik, hogy tapasztalataik, érzéseik nemcsak rájuk jellemzőek, hanem sok mindenki más is hasonlóan érez, így csökken az elszigeteltség érzése. A többi csoporttag segítése, támogatása emeli a tagok önbecsülését; a tagokat inspirálják azok a tagok, akik már túléltek vagy  legyőztek olyan problémákat, amivel ők épp küzdenek. A csoporttagok tudattalanul vagy akár tudatosan is azonosíthatják a vezetőket vagy más tagokat a saját életük fontos szereplőivel (szülőkkel, testvérekkel). Ez a csoportterápiára jellemző indulatáttétel lehetővé teszi a családtagokkal kapcsolatos élmények megértését és azok korrekcióját a csoportterápiás térben. A csoport támogató terében a tagok újfajta viselkedésrepertoárokkal kísérletezhetnek, szociális készségeik fejlődnek. A készségfejlesztés egy módja a modelltanulás is, amikor a tagok érzelemkifejezései, megküzdési módokat tanulnak el megfigyelés és utánzás útján a vezetőktől és más tagoktól. A csoportban katarzisélmények is érhetik a tagokat: a katarzis az érzelmi fájdalomtól való megkönnyebbülés élménye, amely támogató, megértő, az érzelemkifejezést ítélkezésmentesen bátorító közegben működhet igazán.

kör

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s