A fogamzás lélektana

Az utóbbi évtizedek során a fogamzási nehézségek pszichológiai megközelítése rengeteget változott: a pszichogén meddőség fogalma kissé háttérbe szorult, előtérbe kerültek ugyanakkor egyéb magyarázó elméletek. Kiderült, hogy a pszichés zavar nemcsak ok, hanem következmény is lehet: a diagnózis megélése és a kezeléseken való részvétel érzelmileg rendkívül megterhelő. Úgy gondoljuk, ezek az elméletek nem zárják ki egymást, és a különböző személyek, párok esetén egyik vagy másik állhat előtérben. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a problémával foglalkozó pszichoterapeuta többféle elméleti keretben is képes legyen gondolkodni. Az alábbiakban néhány, általunk hasznosnak tartott elméletet ismertetünk.

A pszichogén meddőség

pic 032Az ötvenes évek környékén az a nézet dominált, amely szerint fel nem ismert, tudattalan pszichés tényezők okozzák a meddőséget. A legtipikusabb pszichés zavarok a teherbe eséssel kapcsolatos neurotikus félelmek, a nők saját anyjukkal megoldatlan konfliktusai vagy a felnőtté válástól való félelem voltak. Úgy gondolták, kétféle nőtípus van, aki nehezen esik teherbe: a gyenge, érzelmileg éretlen kislányok és az ambiciózus, maszkulin amazonok. Ma már a meddő eseteknek csupán 20%-a marad ismeretlen eredetű, és a pszichogén meddőség szemlélete kissé háttérbe szorult. A fenti félelmek és egyéb, nem tudatos gátak valóban nehezíthetik a teherbeesést, az utóbbi években azonban némileg árnyalódott ez a szemlélet.

A jogfosztottgyász-teória

A meddőség megélése sokban hasonlít a gyászolás pszichés folyamatához, csakhogy itt nem egy konkrét szeretett személyt, hanem számtalan dolgot kell elgyászolni. A pár először a saját egészségébe vetett hitének mondhat búcsút, hiszen magát a fogamzóképesség csökkenését is betegségnek érezhetjük. Még nagyobb a veszteség, ha olyan betegség vagy állapot derül ki, amely egyébként is veszélyes (tumorok), vagy ami nem  gyógyítható (korai menopauza). További veszteségek közé tartozhatnak a gyermektelenség miatt megváltozott életcélok, státusz- vagy presztízsveszteség a családban vagy a társadalomban, önbizalomvesztés, a testünk feletti kontroll átadása; el kell gyászolni a gyermektelenség miatt megváltozott kapcsolatokat, barátságokat. Az ember általában a gyász „szokásos” fázisait éli meg, azaz a kezdeti sokkot hitetlenkedés, harag, bűnbakkeresés, szégyen, önvádlás, hosszú távon kontrollvesztés, depresszió, szorongás követi. A normál gyásztól abban különbözik a dolog, hogy sok apró veszteség gyűlik fel az idők során, valamint hogy meddőség esetén olyasvalakit veszítünk el, aki nem is létezett, illetve akit mások nem ismertek rajtunk kívül: a vágyott gyermeket. Emiatt a veszteség a pár környezete számára nem tűnik olyan jelentősnek,  nem kapják meg a gyász esetében szokásos támogatást. Emellett a fogamzás körüli nehézségeket, sikertelen IVF-ciklusokat és lehangoló leleteket gyakran titokban tartja a pár, így még kevesebb együttérzésre számíthatnak.

Meddőség, mint önazonossági krízis

A teherbeesés sikertelensége megváltoztatja az ember önmagáról alkotott képét: eddig sikeres, egészséges, nőies nőnek / férfias férfinak tartotta magát, ebbe a képbe most beköltözik a szégyen, reménytelenség és tökéletlenség érzése. Férfiak és nők is gyakran számolnak be megváltozott önképről, bár a két nem esetében ez valamennyire különbözik: míg a nők hajlamosak elégtelennek, tökéletlennek érezni magukat, mivel képtelenek betölteni egy fontos, a társadalom által is elvárt szerepet, a férfiak inkább haragról számolnak be.

A stresszelmélet és a ciklikus elmélet

pic 061A sikertelen fogamzás élményében az összes olyan elem jelen van, amivel a pszichológusok a stresszkeltő életeseményt definiálják: kiszámíthatatlan, negatív, csak részben kontrollálható és gyakran megfoghatatlan. Részben kontrollálható, mert eldönthetem, igénybe veszem-e az adott diagnosztikus beavatkozást vagy gyógymódot, de kiszámíthatatlan, mert ennek sikerét nem tudom befolyásolni. A meddőség okozta stressz krónikus, elhúzódó, hiszen a nehézségek a kivizsgálások, kezelések során fokozatosan halmozódnak fel, amihez az ember közben folyamatosan kényszerül adaptálódni, miközben megpróbálja megőrizni saját érzelmi egyensúlyát és a párkapcsolatának épségét. A krónikus stressz, így a meddőség okozta krónikus stressz is érzelmi kimerüléssel jár. A ciklikus elmélet szerint a krónikus stressz a testi működéseinkre is hatással van, beleértve a szív-érrendszert és a hormonrendszer működését, olyan testi változásokat okozva, amelyek tovább ronthatják a fogamzóképességet.

A meddőség mint stigma

Társadalmi szempontból a meddőség azt jelenti, hogy az ember nem tudja betölteni a neki szánt szerepet, nem tud megfelelni a kulturális normáknak. Afrika egyes országaiban például a nők csak akkor nyerhetnek társadalmi megbecsülést, ha termékenyek és sok gyereket szülnek. Ráadásul a „férfi eredetű meddőség” gyakorlatilag nem elfogadott jelenség, ezért mindegy, miért nem születik a párnak gyermeke, biztosan a nőt tartják meddőnek, és gyakran boszorkánysággal vádolják. Bár a nyugati világban egy fokkal jobb a helyzet, a dolog megélése itt sem könnyű. A különbségek ellenére kulturálisan univerzális a meddő pároknak az az érzése, hogy mások, különbözőek a „normál” népességtől: szociális rituálékból rekesztődnek ki, nem tarthatnak keresztelőt, közös szülinapokat, nehéz összejárni a kisgyermekes barátokkal, egyre kevesebb a közös téma.

Családi rendszer-elmélet és elmosódott határok

pic 041A meddőség a pár családját is befolyásolja. A komplett család elakadhat a családi élet adott szintjén, és nem képes a következő szintre lépni: a szülőkből nem válnak nagyszülők, a testvérekből nagynénik-nagybácsik, a rendszer nem a “megszokott” módon fejlődik. A meddő pár szerepe a családban ezáltal tisztázatlanná válhat: amíg nem vagyok anya, addig gyerek vagyok? A rendszerben egy új, virtuális szereplő is megjelenik: a vágyott gyermek, aki pszichésen jelen van, de fizikailag nincs jelen; a pár már úgy gondol magára, mint szülőpárra, csak még nincs itt a gyermekük, a család többi része pedig nem szülőként tekint rájuk. A pár és a tágabb család közötti tisztázatlan határokra többféleképpen reagálunk: vannak párok, akik egészen merev határokat húznak, semmit sem osztanak meg a kívülállókkal, ennek az a veszélye, hogy elszigetelődnek és magukra maradnak a problémával egy értetlen közegben. Más párok egészen átjárhatóvá teszik a határaikat, ekkor a párkapcsolat intimitása sodródhat veszélybe. Ugyanaz a pár mindkét fenti reakciót is űzheti más-más színtéren: gyakori, hogy a család még a meddőség tényét sem tudja, míg internetes fórumokon rendkívül intim, testi részleteket is megoszt magáról az asszisztált reprodukcióra járó nő.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s